Magyar tudósok munkája a fizikában

Mindig meglepődik az ember, amikor fizikai, informatikai, biológiai vagy épp kémiai tanulmányai alatt magyar nevekbe fut – pontosítom magamat, nem lepődünk meg, hiszen már annyi ilyen briliáns elme van a történelemben, hogy nem is meglepetés már ez, azonban annál nagyobb öröm hallani, hogy itt is, ott is volt egy magyar elme, aki beírta magát a történelembe a felfedezésével. A fizika, azon belül is a villanymotor feltalálásának a történetében is szerepet játszott egy magyar férfi, nem is akárki, hanem egy püspök, Jedlik Ányos.  Ezt az izgalmas történetet kár lenne kihagyni az életünkből.

A villanymotor egy olyan eszköz, ami az elektromos áram energiáját mechanikus energiává, általában forgó mozgássá alakítja, ezeket a motorokat az autózásban használjuk elsősorban. Bár nem Jedlikkel kezdődött a villanymotornak a története, előtte olyan 100 évvel szintén egy bencés szerzetes Andrew Gordon kezdett el Skóciában kísérletezni ilyen eszközökkel, a híres amerikai feltaláló Benjamin Franklin az 1740-es években szintén leírta a motor működésének alapjait jegyzeteiben.

Később 1827-ben szólt csak hozzá a magyar fizikus Jedlik Ányos a villanymotor kikísérletezéséhez elektromágneses tekercsekkel kezdett kísérletezni, kommutátor találmányával megoldotta a folyamatos forgatás technikai problémáit és létrehozta első saját készülékeit, amiket “elektromágneses automatikus rotoroknak” nevezett el. Bár csak tanításra használta ezeket, de azért 1828-ban Jedlik be is mutatta az első eszközt, amely tartalmazta az állórészt, a rotort és a kommutátort, de nem használt a készülék állandó mágneseket, a mágneses teret csak a tekercsükön átáramló áram hozta létre.